BAKTALÓRÁNTHÁZA Heti foglalkozás 25
A mai foglalkozásunk témája: önkéntesség az irodalomban, művészetekben.
Olyan költőkről, írókról beszélgettünk, akik hivatásuk hevétől fűtötten életcéljuknak tekintették az olvasás, az irodalom megszerettetését; s ezért „önkéntes” munkára is hajlandóak voltak. Fiatalabb korukban például a korrepetítor szerepét vállalták vagy segédtanítóként gyakorolták a szakmát; később pedig gyermekverseikkel, illetve nebulóknak szánt történetekkel lettek ismertek. Beszélgettünk Csokonai segítségnyújtásáról a debreceni kollégiumban; Arany Jánosról, aki önként vállalta a szalontai „száműzetést”, hogy öregedő szüleit támogathassa; Petőfi színészi ambícióiról; Gárdonyi néptanítói tevékenységéről.
Természetesen néhány mű is terítékre került: a nyolcadikosok most tanulják majd Nyilas Misi történetét, feladatvállalásait; az egri hősök példaértékű hozzáállása mindenkinek eszébe jutott; s a Pál utcai fiúk is önállóan szervezték meg a grund védelmét.
A történetek felelevenítésével az volt a cél, hogy a gyerekek maguktól rájöjjenek arra, önkéntes feladatra, munkára vállalkozni nem szégyen, sőt szép gesztus; nem mások értékítélete miatt, hanem belső indíttatásból cselekedjünk, mert ahogy a népmesék végződnek: „Jótett helyében jót várj!”
Én nem nagyon szeretek olvasni, de ezekre a történetekre azért emlékszem, mert a főszereplők mindig valamilyen jó ügyért harcoltak. Ezért pedig képesek voltak áldozatokat hozni. Még a gyerekek is. Nemecsek például belehalt.