BAKTALÓRÁNTHÁZA Heti foglalkozás 36
A mai foglalkozás apropója egy ma élő fiatal írónő tiniknek szóló regénysorozata, amelyet a hetedikes lányok nagy buzgalommal olvasnak.
A történet egyik szála azt mutatja be, ahogy a regény főszereplői – akik egy gimnáziumi osztály tagjai – tanulmányi munka, érdeklődés, öltözködés, motiváció alapján klikkekre bomlanak. Egy apró összetűzés viszont olyan helyzetet teremt, amelynek megoldására az iskola vezetői pszichológust kérnek fel. A rátermett doktornő „színházterápiát” javasol a gyerekeknek.
A terápia lényege, hogy egy közösen kiválasztott színdarab színpadra állítása során a tanulók egymásra legyenek utalva: segíteniük kell egymásnak, közösen kell létrehozniuk valamit, együtt kell működniük, közösséget kell alkotniuk. Mivel a megvalósulásig hosszú és rögös az út, a gyerekek közben felfedezik egymást, meg- és elismerik egymás tehetségét, önkéntes feladatokat vállalnak aszerint, ki mihez ért a legjobban, így olyan „munkakapcsolatok” is létrejönnek, amelyek az osztályban nem működtek.
Önkéntes feladat lehetett a díszletek kidolgozása, elkészítése; a jelmezek kitalálása, megvarrása; a meghívók, plakátok tervezése, sokszorosítása; a hangszerelés megoldása, zenei effektek keresése; a dramaturgiai munka s nem utolsósorban a színészi produkció. Természetesen a sok vita és bosszankodás után minden szereplő a lehető legjobban oldja meg a feladatát, az előadás osztatlan sikert arat, s mindenki örömét leli a közösen elvégzett tevékenységben.
A tartalom mesélése közben egymástól vették át a szót a gyerekek, és több kérdés is felmerült a hallgatók körében, akik kíváncsian várták a végkifejletet.
Az óra eredménye az, hogy az olvasó gyerekek meglátták a könyvben a pozitív mondanivalót, s át tudták fordítani saját életükre, közösségükre.
Kerekes Panna (7. osztály)
„Nekem a barátnőm, akik az osztálytársam, szokott ajánlani könyveket, ezt is. Mindig tetszenek, mert rólunk szólnak. Mi is ilyenek vagyunk. Együtt jobb létrehozni valamit, annak jobban is örülünk, mint az egyéni sikereknek. Tetszett a regényben, hogy végül mindenki megtalálta a feladatát, és el is végezte.”
